Lássuk honnan indulunk. Autó. 7 és fél liter 400 km-en 400 Ft-os benzinnel számolva az annyi, mint 12000 Ft.

 

Az első - erős hátrányból induló - versenyző a BKV. Havi bérlet ~10 000 Ft, cserébe büdös és lassú. Köszönjük szépen a részvételt, nekem havi 2000 Ft-ot ez nem ér meg.

 

A második - igen szimpatikus - alternatíva a bringa. 0 Ft. Szeretek én bringázni, meg minden, csak külön szívás, hogy beérkezés után még kell egy kör zuhany. Ezt az igen ígéretes alternatívát nem is zárnám ki a versenyből, inkább csak meghagynám, mint általános mellékvonal, amelyik bármely más közlekedési eszközzel felváltva párhuzamosan is használható, ha van kedv.

 

A harmadik - számomra meglehetősen új - induló a robogó. ~2 liter => 3200 Ft. WIN! Szerencsés helyzetben vagyok, munkába menet nem kell eszement forgalomban hajtanom, tudok találni megfelelő mellékutcákat, ahol még egy 50-es kis robival is életben tudok maradni a forgalomban.

Elsőre három követelményt és egy ajánlást fogalmaztam meg: négyütemű, olcsó, megbízható, minél nagyobb kerekű. Az a helyzet hogy a második itt a szűk keresztmetszet. Ilyen bizony nem létezik. Hogy miért legyen olcsó? Azon kívül hogy olcsó? Azért, mert egy panel 6. emeletén lakom, és a robit leginkább az utcán, vagy valamiféle belső tárolóban tartanám, és egyiket sem érzem túl biztonságosnak. Ezt megoldandó arra gondoltam, nem érdekel emgem a külcsíny, valami ütött-kopott kis motorka megteszi. Jól lezárom valami gigantikus lakattal, aztán már ránézésre azt mondja a tolvaj bácsi, hogy nem ér annyit az egész.

Nos akkor, hol tartunk most? Olcsó, akár ütött-kopott, megbízható => valami vén japán. Itt viszont kiesik a négy ütem. De baj ez? Utánaolvasgattam, hogy megy ez manapság. Én anno még vagy 10 éve motoroztam kb két kört a faluban nagyfater simsonjával, és ebben ki is merült a pályafutásom. Az is újdonságként hatott, hogy nyugaton már elég régóta divat a külön olajozású motor, ami ugye azt jelenti, hogy nem kell az üzemanyagba keverni a 2T olajat, hanem egy külön tartályba töltögeti az ember (ez később még lényeges lesz). Meg hát a bűz faktor sem olyan már, mint szerencsétlen szétgyötört simson nyergében - pláne mögötte. Szóval elkezdtem szemezni a milliószám gyártott vén japán kétüteműekkel. Csak hogy két "nagy" nevet említsek a korszakból: Honda Dio, Yamaha Jog. No de, van pici probléma, a szó legszorosabb értelmében: pici. Ha kedvenc keresőnkbe bepötyögjük ezeket a neveket, bizony elég csenevész kis jószágok képeit kapjuk. Hmmm-hmmm. Hogy lesz ebből nagy kerék? Nehezen. Továbbra is kutatok. Így 50000 Ft környékén igen nehéz ilyesmit találni. Az egyik alternatíva a nagy kerék helyett a tömzsi, már-már gömbnek ható kerék, ami állítólag igencsak jól viseli a várost, viszonlag kényelmes és meglepően stabil is. A másik lehetőség, hogy többet szánok rá... egyelőre inkább az elsőt választanám.

 

Nade! Hogy essen némi szó E85-ről is:
Rögtön az elején persze szöget ütött a fejembe, hogy vajon az ilyen picike jószágok hogy állnak az alkoholizmussal. Egyrészt, mivel ezek rettentő egyszerű szerkezetek, az átalakítás kimerül abban, hogy akarburátorban kicseréljük a fúvókátkat valamivel nagyobbra, plusz állítunk egy kicsit nagyobb előgyújtást... legalábbis ezt olvastam :)
Viszont két ütemnél bezavar a képbe a 2T olaj. Hirtelen nem találom, hol olvastam, de lényeg a lényeg a 2T olaj bizony nemigen elegyedik etanollal. Ez baj. Így nem lesz megfelelő kenése a motornak. Így a nem külön olajozású mocik alapból kizárva - ez nem is baj, ilyet amúgy sem szerettem volna, bár a régi endurok azért piszkálják a csőrömet, azok pedig zömében ilyenek. De mi történik a nem bekeverős motorokkal? Olvastam már sokmindent, igencsak megoszlanak a vélemények. Van akinél minden rendben, van aki szkeptikus, és van akinek rossz tapasztalata van. Ha jobban belegondolok, ez nem újdonság, az E85-tel autózás témakörben is pontosan ez a helyzet, csak ott valahogy könnyebb volt eligazodni.

 

Kutatómunka folyt. köv.: