Létezik egy hely, egy kicsiny kis falucska valahol az ország délkeleti szegletében, egy kis község, ami az idők kezdete óta messzi-messzi földről vonzza a bioetanol zarándokait. Olyan hely ez, ahol van lovas postás, három jegyű a főút, és napi hétszer jár a BZMot. Pont, mint a mesében. És mégis, egy népes közösség újra és újra felemlegeti a nevet: Gátér. A falu, ahova tartályos utánfutóval kell ellátogatni.
Hogy miért? Azért a bizonyos kettőzázhatvannégy forint kilencven fillérért. Ennyibe kerül ma, 2011. szeptemberének elején egy liter E85 a gátéri benzinkúton.
Lássuk a számokat:
- ajánlott fogyaszói ár: 299 Ft
- ár Gátéren: 265 Ft
- átlagfogyasztás E85-tel: 9 liter
- szabad tankkapacitás: 45 liter
Az eredmény? 60 km! A fenti adatokkal számolva ekkora kitérővel is még éppen megéri ellátogatni erre a kútra. Ez azt jelenti, hogy Kecskemét külvárosából indulva megvan az út oda-vissza. Sőt, Szeged sincs már olyan messze. Alacsonyabb fogyasztással, drágább környékbeli kutakkal, nagyobb benzintakkal, esetleg marmonkannával, vagy lajtoskocsival számolva ez a szám könnyen elérheti akár 90-100 km-t is, azaz oda-vissza számolva már 45-50 kilométeres körzetről beszélünk.
Eszement számok ezek. Eszementek, és attól tartok kérészéletűek. Az aktuális adóemelés ugyanis a meglevő készletekre nem vonatkozik. Azt hiszem ezeknek a bizonyos meglevő készleteknek az utolsó litereit tankoljuk.
Tegnap úgy esett, hogy hamarabb végeztem a munkában. Nosza, be a bringát a kocsiba és irány a Börzsöny. Már régen akartam művelni egy ilyet, de eddig még valahogy sosem jött össze. Most legalább az is kiderült, hogy a bicó gond nélkül elfér hátul, csak az ülést kell kivenni. Mármint a bringából.
Eljött az idő!
